Ezen a napon nem készült kép. Az első nap az évben, amit kihagytam. Elmondom, mi történt.
Szombat hajnalban 4-kor mentem aludni, aztán négy óra múlva, 8-kor ébresztettem magam, hogy J-nek reggelit adjak. Ő is ébren volt már akkor, biztos éhezett, mert amúgy ő se aludt eleget a korához képest, 11-kor tette le aludni apukám. Reggeli után leültem vele játszani, de le-lecsukódott a szemem, ő meg kiabált, hogy "Anyaaaaa, ne csukd be a szemed!!" Remek volt. Délután 4-ig bírtam ébren, közben azért ebédeltünk, de akkor mondtam J-nek, hogy megyek aludni. Mondta, hogy oké, ő is álmos, ő is akar aludni. Letettem, pelenka nélkül, mert gondoltam, csak egy kis délutáni alvás lesz belőle. Ja, persze. Mikor magamhoz tértem, tök sötét volt kinn, és mikor a telefonomra néztem, megdöbbenve láttam, hogy majdnem éjjel fél 1 van!!! Vagyis több mint nyolc órát aludtam. Ezt azzal tudom magyarázni, hogy igazából már évek óta gyűlt bennem a fáradtság, soha nem fekhettem le anélkül, hogy ne kellett volna ébresztőre kelni, hétvégén sem, mert ahol gyerek van, ott ez van. Ehhez jött hozzá az előző munkahét, ami iszonyatosan fárasztó volt, mivel nem vagyunk elegen a rengeteg munkára, aztán ahhoz jött még hozzá a szombat hajnalig tartó dajdajozás (amit egyébként egy pillanatig se bánok). Kimentem a szobából, apát és J-t is ébren találtam. J. teljesen éber volt, kérdeztem apát, hogy mennyit aludt, de nem tudott felelni, csak azt mondta, hogy több részletben aludt, néha felkelt, aztán aludt még. Kérdeztem, hogy ettek-e bármit ebéd óta, mondta, hogy nem. Kérdeztem J-t, hogy éhes-e, mondta, hogy nem. Ezek után elmagyaráztam neki, hogy éjszaka van és aludni kéne. Nagy nehezen rászánta magát, fogat mostunk, de aztán észrevettem, hogy összepisilte a matracát valamikor alvás közben. Megtisztítottam és a falhoz támasztottam száradni. Majdnem éjjel 1 volt, mire elmentünk aludni. Anyaként csődöt mondtam...

Még nyitott ablaknál alszunk, de már vastag paplanok kellenek ehhez.